A gluténnal ugyan nincs bajunk, de a búzalisztre határértéken felüli értékünk jött ki, ezért úgy készültem, hogy a búzalisztet is kiiktatjuk az életünkből.
Kicsi fiam nagy kedvence a mézeskalács. Minden évben kb. 10 kg mézeskalács fogy nálunk, melynek fő fogyasztója kicsi fiam. Általában közel 1 kilós adagokat sütök, amit ha nem figyelek, képes egy hét alatt megenni.
Épp karácsony közeledett, mikor megtudtuk, mennyi mindent nem ehet, így sürgősen ki kellett fejlesztenem egy mindenmentes mézeskalácsot. Jelentem, meglepő módon elsőre tökéletesen sikerült!
A fő kritikus, a fiam is elégedett volt az eredménnyel. :) Azóta már többször elkészítettem, és szinte észre sem venni, hogy ez mindenmentes mézeskalács. :)
Próbáld ki bátran! Még a férjemnek is ízlett, pedig ő nagyon válogatós...
Hozzávalók:
150 g darált dió
100 g barna rizsliszt
90 g hajdinaliszt
60 g tápiókakeményítő
kb. 2 ek mézeskalács fűszerkeverék (saját keverék is lehet, a lényeg, hogy jó sokat tegyünk bele, hogy elnyomjuk a hajdinaliszt mellékízét)
1 tk szódabikarbóna
kb. 70 g méz
30 g cukor
kb. 70 g zsír (Saját sütésű legyen! A bolti készítményekben tej van, amit a sütéskor azért adnak hozzá, hogy a tepertő szépen megpiruljon...)
2 tk kakaópor (nincs jelentősége, csak szebb színt ad neki)
lenmagzselé - sosem mértem, kb. 50 ml
20 g útifű maghéj
Töredelmesen megvallom, hogy a folyékony összetevőket nem mértem le pontosan. Legközelebb lemérem, és korrigálok. Az állagot figyeltem, hogy jó legyen, és aszerint adtam hozzá a mézet és a zsírt.
A lenmagzselével kezdjük, mert kell egy kis idő, amíg bekocsonyásodik. Egy bögre aljába 1-2 ujjnyi vastagon töltsünk lenmagot, amit öntsünk fel vízzel. - Pár perc elteltével kezd besűrűsödni a víz, ezt a zselészerű anyagot fogjuk tojás helyett használni. :)
A száraz összetevőket keverjük össze, majd adjuk hozzá a leszűrt lenmagzselét, a mézet és a zsírt is.
Jól dolgozzuk össze! (Rizs)lisztezett nyújtódeszkán nyújtsuk ki kb. 4-5 mm vastagra. Picit vastagabb legyen, mint a sima mézeskalács, mert ez egy kicsit jobban "szakad", nehezebb vele dolgozni.
Szaggatni óvatosan kell, könnyen szétesik.
És itt kell bevalljam, hogy a képekkel hadilábon állok. Alapvetően szeretek fényképezni, és készítész közben többnyire eszembe is jut, hogy na kellene képet csinálni, de mire oda kerül a sor, hogy elkészült, fotózni kellene, addigra többnyire elfelejtem, és már csak későn jut eszembe... Azért igyekszem képekkel is szolgálni minél több esetben. :)
A sütési idő ugyanannyi, mint a hagyományos mézeskalács esetében, pár perc. (Mire kinyújtom a következő adag tésztát, addigra kész is.)
Először egy papírtörlővel letakart fémtálcára szedjük ki őket, mert amíg forró, addig könnyen deformálódik. Pár perc és átrakható már egy tálba, s jöhet a tálcára a következő adag. :)
Isteni finom - talán a sok dió miatt, szinte észrevehetetlen a különbség!
Jó étvágyat hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése