Tejes kifli tej nélkül

Na ez az a kifli, amit gyakran el fogok készíteni.
Egész gyorsan elkészül, isteni finom és még másnap is ehető.

Hozzávalók:

35 dkg liszt
2,5 dl rizstej
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dkg zsír (saját sütésű, tejmentes! A boltiban tej van!)
1 tk cukor
1 tk só
+ 1-2 ek rizstej

Elkészítése:

Az élesztőt felfuttatom a meleg, cukrozott rizstejjel.

A lisztet beleöntöm egy keverőtálba, hozzáadom a sót és az olvasztott zsírt is, majd az élesztős rizstejet is.
Robotgéppel átgyúrom, dagasztom, majd hagyom kelni egy kicsit (kb. míg bemelegszik a sütő.)
Utána kinyújtom, háromszögeket formálok, és a hosszabbik végétől kezdve elkezdem feltekerni kifli formájúra. A tetejét megkentem rizstejjel, és még a tepsiben is pihentettem egy kicsit.
Közben a sütőbe teszek egy kis zománcos lábaskában egy kis vizet. (Ha forró sütőbe teszem a kenyeret, kiflit, és párásítok is a sütőben, akkor szép lesz a kenyerem, kiflim, kérge lesz.)
Mikor a sütő már 200-210 fokosra melegedett, akkor kerülhet be a megkelt kifli a sütőbe.
Süssük a kifliket 15-20 perc alatt aranybarnára.

Ha szeretnénk, meg is tölthetjük őket - például virslivel és ketchuppal, a tetejét pedig megszórhatjuk lenmaggal. Én így készítettem. :)

Jó étvágyat!

Mindenmentes mézeskalács - az első sikerem

A gluténnal ugyan nincs bajunk, de a búzalisztre határértéken felüli értékünk jött ki, ezért úgy készültem, hogy a búzalisztet is kiiktatjuk az életünkből.

Kicsi fiam nagy kedvence a mézeskalács. Minden évben kb. 10 kg mézeskalács fogy nálunk, melynek fő fogyasztója kicsi fiam. Általában közel 1 kilós adagokat sütök, amit ha nem figyelek, képes egy hét alatt megenni.

Épp karácsony közeledett, mikor megtudtuk, mennyi mindent nem ehet, így sürgősen ki kellett fejlesztenem egy mindenmentes mézeskalácsot. Jelentem, meglepő módon elsőre tökéletesen sikerült!

A fő kritikus, a fiam is elégedett volt az eredménnyel. :) Azóta már többször elkészítettem, és szinte észre sem venni, hogy ez mindenmentes mézeskalács. :)

Próbáld ki bátran! Még a férjemnek is ízlett, pedig ő nagyon válogatós...

Hozzávalók:

150 g darált dió
100 g barna rizsliszt
90 g hajdinaliszt
60 g tápiókakeményítő
kb. 2 ek mézeskalács fűszerkeverék (saját keverék is lehet, a lényeg, hogy jó sokat tegyünk bele, hogy elnyomjuk a hajdinaliszt mellékízét)
1 tk szódabikarbóna
kb. 70 g méz
30 g cukor
kb. 70 g zsír (Saját sütésű legyen! A bolti készítményekben tej van, amit a sütéskor azért adnak hozzá, hogy a tepertő szépen megpiruljon...)
2 tk kakaópor (nincs jelentősége, csak szebb színt ad neki)
lenmagzselé - sosem mértem, kb. 50 ml
20 g útifű maghéj

Töredelmesen megvallom, hogy a folyékony összetevőket nem mértem le pontosan. Legközelebb lemérem, és korrigálok. Az állagot figyeltem, hogy jó legyen, és aszerint adtam hozzá a mézet és a zsírt.

A lenmagzselével kezdjük, mert kell egy kis idő, amíg bekocsonyásodik. Egy bögre aljába 1-2 ujjnyi vastagon töltsünk lenmagot, amit öntsünk fel vízzel. - Pár perc elteltével kezd besűrűsödni a víz, ezt a zselészerű anyagot fogjuk tojás helyett használni. :)

A száraz összetevőket keverjük össze, majd adjuk hozzá a leszűrt lenmagzselét, a mézet és a zsírt is.

Jól dolgozzuk össze! (Rizs)lisztezett nyújtódeszkán nyújtsuk ki kb. 4-5 mm vastagra. Picit vastagabb legyen, mint a sima mézeskalács, mert ez egy kicsit jobban "szakad", nehezebb vele dolgozni.

Szaggatni óvatosan kell, könnyen szétesik.

És itt kell bevalljam, hogy a képekkel hadilábon állok. Alapvetően szeretek fényképezni, és készítész közben többnyire eszembe is jut, hogy na kellene képet csinálni, de mire oda kerül a sor, hogy elkészült, fotózni kellene, addigra többnyire elfelejtem, és már csak későn jut eszembe... Azért igyekszem képekkel is szolgálni minél több esetben. :)

A sütési idő ugyanannyi, mint a hagyományos mézeskalács esetében, pár perc. (Mire kinyújtom a következő adag tésztát, addigra kész is.)

Először egy papírtörlővel letakart fémtálcára szedjük ki őket, mert amíg forró, addig könnyen deformálódik. Pár perc és átrakható már egy tálba, s jöhet a tálcára a következő adag. :)

Isteni finom - talán a sok dió miatt, szinte észrevehetetlen a különbség!

Jó étvágyat hozzá!

Köszöntelek kedves látogató!

Szeretném megosztani Veled konyhai sikereimet - és kudarcaimat, hogy Te ne kövesd el ugyanazokat.

Imádok sütni-főzni, különösen sütni, s ahol csak lehet természetes, megbízható forrásból származó alapanyagokat használok, s jobb szeretek én elkészíteni mindent, mint készen megvenni.

Érvényes ez az élet minden területére, így például évek óta a saját készítésű kencéimet, szappankáimat használja a család.

A fő motivációt a kisfiam jelenti, aki tejfehérje-intoleranciája nyomán életre hívta ezt a blogot is.

A fő problémaforrás nálunk a tej. (Pontosabban az a fehér, folyékony halmazállapotú valami, aminek a dobozára tejet írnak. Merthogy a frissen fejt tehéntejtől - forralás nélkül - a gyereknek semmi baja nem volt...) Mivel 6 évig toltuk magunk előtt a kérdést, míg végre eredményre jutottunk, a kis pocakja már annyira nincs rendben, hogy már nemcsak a tej a tiltólistás, hanem a tojás, a szója, a mogyoró, a rozsliszt, a banán, sőt még az alma, a paprika, a borsó és még a búzaliszt is. Ez útóbbiakat azért kezeltem külön, mert végül ezek mértékkel történő fogyasztására engedélyt kaptunk, viszont így nem nagyon javul az állapota. A hasfájás még mindig megvan. Persze, ne legyen telhetetlen, hisz még csak 3 hete diétázunk.

Ennek a 3 hétnek szeretném megosztani a konyhai tapasztalatait Veletek. - A kudarcaimat is, mert abból lehet a legtöbbet tanulni szerintem, és erről a legtöbb  konyhatündér mélyen hallgat.

Hát, én nem vagyok konyhatündér, így örömmel megosztom a rossz tapasztalataimat is. :)

Lássunk hát hozzá! Kötényt elő! ;)